Vissza: A Mi Zenénk
4:44Megnyitás YouTube-on

HANGREND · A MI ZENÉNK

01

Csukva Is Piros

Előadó
Hangrend
Album
A Mi Zenénk · Készülőben
Játékidő
4:44

DALSZÖVEG

Csukva Is Piros

[Unmetered | bass voice in the dark] Megpróbáltam elképzelni, hogy sose lettem. Simán ment. Csönd volt. Sötét. Csak aztán leesett, hogy azt a sötétet is én nézem. Összeszorítom. Csukva is piros. [Pulse | consonants close, vowels hang] Feketéhez is szem kell. Jól kezdődik a semmi. A saját ürességembe is belelógok. Kihúzom magam a képből, a szélén ott az ujjam. Azt is levágom. Kié a gyönyör, hogy sikerült? Nyelvem a zápfogam lepattant sarkán. Ezt a pici éleset hány éve tudom. Ha elmegyek, hová lesz ez a szöglet a számból? Kinek marad belőlem az, amit csak nyelvvel tudok? Hogy a saját véremnek vasíze van, rendben. De vasízű volt a nyár is, amikor beléd haraptam. Kettőnk közül melyikünk ízét vittem haza? Nyeltem egyet, és a kérdés lement egyben. Fogam már volt rá. Szavam még nem volt rá. A hús tudta. Nekem nem szólt róla. Egyszer egész nap te voltál a meleg oldalam. Ha megfordultál, fáztam. Ennyit értettem belőle. [Undertow | low rap presses forward] Születésem előtt bármit kibírtam. Se éhség, se tériszony, se tél. Most meg sajnálok egy rohadt keddet, ha nélkülem érik tovább a szeder. Megvártatok, míg megszeretem a fényt, a bőrödön a sót, a körtében a keményet, azt a kurta kis fölszaladást a hangodban, amikor te is meglepődsz, hogy ennyire élvezed. És most adjam vissza, ahogy kaptam? Hogy kaptam? Kire néztem akkor? Kinél kell bevallani, hogy megszerettem? Hány év jár érte? Mindet leülném. Nincs kin leverni. Ettől leszek vad. A dühömnek gyönyörű izma van. Évek óta dolgozik, szakad és forr, és az istennek se talál magának arcot. Ha rád fogom, végre lesz kit utálni. Ha te rám fogod, van miért maradni reggelig. Milyen szépen elvoltunk azzal a sebbel. Mindketten tudtuk, hol kell megérinteni. Marj meg. Megmarlak. Hátha megmaradunk. Majd reggel a szád széléről a sót lepuszilom. Volt, hogy direkt rosszul értettem egy szavad, mert béke volt, és én halálra untam, hogy jó vagyok. Odáig elmegyek dühből, ahová örömből szégyellek. Még hogy a haragomhoz kell bátorság. A seggem. [Heat | one long sung line] Csukva is piros a dél a szememben, kinek a vére világít, ha téged látlak benne? [Inversion | rap against its own vowel] Aznap, mikor először kimondtad a nevem, nekem elkezdődtél. Neked hányadik napod volt? Évekkel előtte átbújtál egy kék pólón, egy villanásig kék lett az egész szobád. Én azt a napodat úgy hívom, előttem. Te talán arról tudod, hogy leégett a vállad. Hogy lehet egyetlen csupasz névmással ekkora darabot kitakarni a nyárból? Milyen irigy voltam azokra a napokra. Jól állt rajtad a tested, mielőtt láttam. Akartam a sót a pilládon az első tengertől. Az első káromkodásod még a tejfogad mögül. A rosszul választott frufrud, ahogy a tükör előtt magadnak vágod tovább, és most már direkt ilyen. Úgy szerettelek, visszafelé is be akartam törni. A saját gyerekkorodban is helyet követeltem. És én ezt még szépen tudtam mondani. Hogy bár ismertelek volna akkor is. Kedvesen hangzik. Csak közben az is fájt, hogy magadtól voltál pont az, akit kértem. [Fever | bass and live drums in 12/8] Pedig ami most fölkúszik rajtam, az is a tiéd. Belenevetsz a csókba, az én hasam rándul. A te jókedved az én fogamnak koccan. Ki döntse el, hogy ez a félrenyelt hang kié? Az előbb még ütöttem volna ugyanezzel a vérrel. Most a térdem mögött ugrál. Alig bírok állni. A szád sarka mozdul, a talpamig beleborzongok. Ekkora vagyok? A szád sarkáig érek? Volt úgy, hogy szeretkezés után visszasírtam, ahogy öt perccel előtte még kívántalak. Fogtam a derekad. Hiányzott a derekad. Micsoda pofája van bennem az éhségnek. Tele szájjal mondja a füledbe, hogy éhen hal. Aztán fekszel egy férfi mellett, aki halálosan szeret, és egyedül kell jóllaknod azzal, ami kettőnknek jó. Csukva is piros. Haragszom, hogy ennyire jó. Kívánlak, miközben haragszom. Röhögök, és úgy jön ki belőlem, mint mikor álmomban végre visszaharapok. Tedd ide a kezed. Lentebb. Ahol ver. Ugye érzed, hogy többféleképpen ugyanaz? Ami bennem ölre ment volna az idővel, most kéri még egyszer, ahogy a fülembe kacagsz. [Drop | a held breath breaks into melody] Ha egyszer nélkülem lesz dél, én bevallom, kívántam neked egy rossz nyarat. Hogy legalább az első barackba fájjon beleharapnod. Hogy ami belőlem még veled lehet, annak a kedvéért hagyj a gyümölcsön egy falatot. Sose mondtam ki. Jólesett gondolni rá. Hogy még a halálomból is elérne hozzád a kezem. Pedig milyen szelídnek képzeltem a kezem. És ha egyszer nélkülem lesz dél? Az előbb azt hittem, erre a kérdésre összemegy a torkom. Most meg azt akarom, hogy akkor is süssön oda, ahol vagy. Hogy bosszantson is, ha épp rossz a szöge. Húzz elé valamit. Hadd legyen a napnak olyan része is, amiben a rohadt életbe, nem jelentek semmit. Csak meleged van. [Reprise | low and nearly tender] Megpróbáltam elképzelni, hogy sose lettem. Másodszorra nyitva hagytam a szemem. Te a nap felé fordultál. Egy tincsed árnyéka ide-oda járt a szemhéjadon. Az orrod tövén egy ujjnyi nap maradt. Ahogy feléd hajoltam, az is elaludt. Arrébb húzódtam. Utánam húzódtál.